Szilvaíz aszalt szilvából

Az aszalt szilvából készült szilvaíz bármikor elkészíthető, ha véletlenül lemaradtunk a szilva-szezon idején. Nem elhanyagolandó tény az sem, hogy egy időt és gázt sporló változat azok számára akiknek nincs lehetőségük szabad tűzön, üstben főzni, ugyanis nem kell hosszú órákon keresztül kavargatni hisz az aszalás során természetes módon távozik a szilvából a fölösleges nedvesség. A víz amit hozzáteszünk pont annyi amennyi szükséges ahhoz, hogy a készítés során a massza jól át tudjon forrósodni.

Az aszalt szilvát este beáztatjuk annyi vízbe amennyi épp ellepi. Másnapra a szilvák megdegednek, ekkor botmixerrel pürésítjük és feltesszük főni. Ha túl vastag teszünk még hozzá vizet (attól függ, hogy mennyire volt kiszáradva a szilva, de általában nem szükséges). Kb annyira kell vastag legyen mint a kész zakuszka. Sajnos majdnem az elejétől a végéig kavargatni kell (amíg átforrósodik az egész addig ritkábban, utána szinte folyamatosan), de aránylag hamar kész lesz. Addig főzzük amíg kezd az edény oldalától elválni és kavarás közben „pustogni” kezd és megáll benne a fakanál.

Ekkor tiszta, jól felmelegített befőttes üvegekbe tesszük, jól belerázogatjuk, hogy lehetőleg ne maradjanak levegőbuborékok benne, lezárjuk és gyorsan száraz dunsztba tesszük és ott hagyjuk kihűlni.

Nem szükséges, de tehetünk a tetejére pici szalicilt, amit fogyasztáskor eltávolítunk.

Vajas kenyérrel, különböző süteményekbe, turmixokba, palacsintába, hájas tésztába, gombócba sőt göngyölt csirkehúshoz is  kitűnő.